Sziasztok!
Elkezdődött a suli... Milyen?:) Valahogy csak kibírjuk majd;D
Meghoztuk a részt, és utólag is köszöntjük a 3. feliratkozónkat:)
Jó olvasást!<3
Chloe Rivers:
-Niall hol a francban vagy?-kiabálta Harry.
A lábamat magasra emelve lépkedtem a szemét kupacok között.
-NIALL!-ordítottam én is.
Harry a kezét nyújtotta, hogy átsegítsen egy kerék gumi-kupacon.
Meg kell hogy mondjam, sose volt még szürreálisabb élményem, mint az 1D egyik tagjával egy szemét telepen botladozni, miközben egy másik bandatagot keresünk. Hogyan jutottam idáig? Nem is teljesen emlékszem, annyi minden történt azóta.
-Hazz, mennyi az idő?-kérdeztem. A fiú telefonjának kijelzője erősen villant a sötétségben.
-22:16
-Úr isten!-túrtam a hajamba-Olgának megígértem, hogy fél tízre otthon vagyok.
-Az semmi-kontrázott Harry-Nekem randim van 9-kor. Illetve volt.-vakarta meg a tarkóját.
Kicsit elakadt a lélegzetem, és talán le is sápadtam, de a sötétben nem látszott.
Hazza a szemembe nézett. Álltam a tekintetét, majd nem bírtam a kíváncsiságommal.
-Kivel?-kérdeztem. A hangom még engem is meglepett, olyan vékony és halk volt. A fiú felvont szemöldökkel meredt rám, olyan "mitérdekeltéged" tekintettel.
-Bocs, semmi közöm hozzá-kezdtem rákvörössé válni a falfehérből.
Harry lassan mosolyra húzta a száját, majd hirtelen elröhögte magát.
-Csak szívatlak, picilány. Nincs semmilyen randim.-simította meg a karom, amitől a hideg futott végig a hátamon. Talán Hazza is érezte, hogy megrázkódtam, mert elfordult, és tovább indult Niallt keresni.
Az egész úgy kezdődött, hogy suli után hazafelé sétáltam az utcán.
Szerda lévén eléggé fel voltam dobva (nincs tesi !!!!!) A fülem be volt dugva. Az iPad-emen újra kellett töltenem az összes számom, ami miatt még mindig nehezteltem Zoeyra. Viszont nem kevés új szám is felkerült, ami amúgy nem történt volna, ahhoz túl lusta vagyok.
Éppen Jason Mraz Back to the Earth című száma szólt a fülemben, ami néha elég irritáló tud lenni, de most valahogy passzolt a hangulatomhoz. A nap hét ágra sütött felettem, és ugyan mellettem az úton száguldoztak az autók, semmi sem tudta tönkre tenni a hangulatom. Már el is terveztem, hogy mihelyst hazaérek, kimegyek a kertbe, és felrakom a függőágyat. Ki akartam élvezni a meleg délutánt, mert estére még mindig lehűlt a levegő. Csalóka a tavasz. Egyik pillanatban még pólóban vagy, aztán elmegy a nap, és pulcsiban is megfagysz.
Ezt az egyet nem bírom a tavaszban. Mindig hatvan réteg ruhát kell cipelned magaddal.
"I'm going back to Earth. I'm ging back ohh yea..." dúdoltam magamban, mikor éles duda szót hallottam egészen közel.
Az utca összes járókelője (megjegyzem, nem kevesen sétáltak arra) egy emberként fordult a zaj okozója felé.
Egy feltűnően nagy jármű volt, ami ki is tette felém az indexet. Kíváncsian álltam meg, de a kocsi méretéből már sejtettem, kik az utasai. Kihúztam a fülemből a fülest, ezzel elhallgattatva szegény Jasont.
Az első sötétített ablak lehúzódott, és Louis napszemüveges feje hajolt ki rajta.
-Pattanj be, kiscsaj, eldobunk haza-vigyorgott.
-Köszi, de sétálok. Végre süt a nap, én meg tiszta fehér vagyok. Barnulnom kéne.
-És milyen volt a suli?-kezdett csevegni. Közben az első ülésen ülő Liam intett a mekis zacskója mögül.
A hátam mögül sikításokat hallottam. Hátranéztem. Néhány tinilány rohant sikítva a kocsi felé.
-Pattanj be, mert ezek szétszednek-intett Louis ijedten, mire felrántottam a hátsó ajtót, és Zaynt odébb tolva bevágódtam az ülésre. Az ajtót még be se csuktam, mikor Louis rátaposott a gázra, és sietve kifordult az utcára.
Az ablakon kinézve láttam, hogy a lányok még egy ideig futottak a kocsi után, aztán feladták a lehetetlen vállalkozást.
-Huh...-sóhajtottam, Louis pedig lazábbra fogta a görcsösen szorított kormányt.
-Amúgy helló Chloe-nyomott egy puszit Zayn az arcomra. Kicsit meglepetten nézhettem, mert nevetve megjegyezte. -Rokonoknál így szokás, nem?
-Ja de. Amúgy nem furi a saját rajongóitok elől menekülni?
-Megszoktuk-mondta Louis, a szemét folyamatosan az úton tartva.
-Csak az baj, hogy nem mindegyikük igazi rajongó. Kegyetlenek tudtak lenni. A barátnőinkkel, vagy lányokkal akiket ismerünk-mondta Harry-Ha például kint maradsz, lehet, hogy neked esnek.
-Elintéztem volna az imádóitokat. Szerintem fizettek volna a számaitokért-nevettem fel.
-Tudod Chloe, a legtöbb nem is értünk rajong, hanem azért, amit a média kreált. Képek, zene, interjúk ennyit tudnak rólunk. Keveset látnak az igazi énünkből. És ezért nem kételkedünk benned. Mert te minket kedvelsz, akiket megismertél. Mert eddig nem voltál directioner, akit félrevezetnek mindenféle álhírrel stb.
-Igazatok lehet-meredtem az előttem ülő Louis üléstámlájára-Eléggé felhoztátok magatokat. Ahhoz képest, hogy nemrég minden erőmmel kerültelek.
-Megölelnélek, ha nem lenne köztünk Zayn.-mosolygott Niall.
-Ja tényleg-szólalt meg Harry-mi lesz a Nando's-al, amit ígértél?
-Hát ma nem igazán érek rá...
-Légyszi!-hajolt előre Niall, és bociszemekkel meredt rám.
-Ma nem-szögeztem le.
-Mi dolgod van?-kérdezte Zayn merő kíváncsiságból.
-Tanulnom kell-mondtam, és nem is hazudtam vele.
-Nemár Chloe!-dőlt hátra Hazza.
-Stréber-suttogta Louis, de nem elég halkan, hogy én ne halljam. Szerintem direkt.
-Nem vagyok stréber, csak érettségizem. Hahó, kell az eredmény!
-Jó...-kezdte Harry furcsán vigyorogva, és akkor tudtam, hogy valami rosszban sántikál-Akkor megkérdezzük apádat a dologról. Ő biztos tudja, hogy melyikre van jobban szükséged.
-Na ne! Ez zsarolás!
-Nem tetszik ez a kifejezés... Nevezzük inkább "nagyon meggyőző érv"-nek.-nézegette Hazza a körmeit diadalittas mosollyal az arcán.
Közben Louis befordult a szálloda kapuján.
-Akkor is zsarolás-puffogtam.
-Chloe, csak egy délután az egész-győzködött Niall- Illetve mondjuk fél 4-re jövünk érted, és este már itthon vagy. Ez így jó?
-Tanulnom kell!-próbálkoztam, de aztán csak sóhajtottam egyet-Legyen. Gyertek félre.
Louis lassított, majd megállt a házunk előtt.
A fiúk diadalmasan elmosolyodtak.
-Akkor itt vagyunk érted akkorra-intett Harry, miközben kiszálltam a kocsiból.
-Oké. És köszi a fuvart Lou!-az ablakon benyúlva összeborzoltam a sofőr haját.
-Héj, kicsilány. Sokat engedsz meg magadnak-szólt utánam viccelődve.
-Imádom a hajad-fordultam vissza, és simogatni kezdtem a haját. Az elején csak azért hogy idegesítsem, végül pedig már azért mert nagyon puha volt.-Mivel mosod? Isteni a tapintása.- röhögtem.
-Nemtom-vigyorgott-Rá van írva, hogy Shampoo. Amúgy passz, de legközelebb ha jössz használhatod nyugodtan.
-Na, elég!-szólt előre Zayn-Ki kell mennem. Louis menjünk légyszi!
-De nekem is jó, hogy simogatja-röhögött Lou.
-LOU, CHLOE! ELÉG!-szólt erőteljesen Zayn-Behugyozok!
-Na majd egyszer folytatjuk-vihogott Louis, és indított, én pedig mosolyogva integettem a kocsinak.
Fél négykor már cipővel a lábamon ültem a nappaliban. Szokásom, hogy időpont előtt kész legyek, bár mostanában egyre kevésbé stresszelek a határidők, időpontok miatt, most mégis összeszorult a gyomrom a gondolattól. Próbáltam lazának mutatni magam, de egyszerűen egy nagy görcs voltam.
Olga az ablakokat tisztította mellettem.
-Chloe, ne aggódj már ennyire. Mindjárt jönnek.-mondta, mikor már ötödször csekkoltam a mobilom fél perc alatt.
-Nem aggódok-mondtam, de közben szaporán vettem a levegőt, és minden kis zajra azt hittem, hogy megjöttek.
Olga nevetve spriccelt egy kis ablaktisztítót az üvegre. Ismert. Tudta, hogy izgulok.
Benyomtam a telefonom. Már öt perce késnek, sóhajtottam.
Felálltam, és elkezdtem a szobában körbe-körbe járkálni, amivel valószínűleg az agyára mentem Olgának.
De nem szólt egy rossz szót se, csak mosolyogva ingatta a fejét, majd visszafordult az ablakhoz.
Nemsokára meg is jöttek a jómadarak. Éppen ezredjére csekkoltam a mobilom, mikor dudálást hallottam kintről. Az ablakhoz szaladtam. Egy taxi állt a házunk előtt, persze sötétített ablakokkal
-Itt vannak-mondtam Olgának, mire ő csak mosolygott, mosolya azt üzente "én megmondtam előre, hogy ne aggódj".
-Akkor elmentem.-intettem, de Olga megállított.
-Várj, várj... Fél tízre legyél itthon, mert holnap suli!
-Rendben, addigra biztos, hogy itthon leszek.-vágtam egy apró grimaszt, majd kinyitottam az ajtót, és kiléptem.
-Sziasztok nyitottam ki a kocsi ajtaját, mire Harry odébb csúszott, hogy beférjek, majd megpaskolta maga mellett a helyet.
-Ugorj be, Chloe!
-Repülök-forgattam meg a szemem, majd beültem mellé az ülésre.
Az úton nem sok érdekes dolog történt, Niall ecsetelte, hogy már mennyire várta ezt az alkalmat, plusz eltervezte, hogy mit fog rendelni, mi pedig Harryvel felváltva nevettünk és fogtuk a fejünket.
Mikor beértünk, persze egyből elkezdtek mutogatni ránk, összesúgtak, vihogtak, vagy éppen hatalmas szemekkel meredtek. Eléggé feszengtem a gyilkos tekintetek kereszt tüzében, de tudtam, hogy ezt kell tennem, ha nem akarom vissza Briant, vagy valami hasonló férget. Lesütöttem a szemem, mert nem mertem senkinek a szemébe nézni. Így is biztos, hogy egy életre megjegyeztek, és sokan talán meg is gyűlöltek.
Niall intett egy falnál álló biztonsági figurának (lehet, hogy direkt nekünk lett ideküldve), aki nyomban mellénk szegődött. Néha, ha valaki bepróbálkozott, és meglátta a biztonságit, inkább hátrált néhány lépést.
Harry lenyelte az utolsó falatot is, de én még mindig nem tudtam a felét sem megenni a kajámnak. Pedig direkt kevesebbet kértem, nehogy besokalljak, de úgy látszik, nem kellett volna ez előtt annyit ebédelni. Mindenesetre a dinnye szeletet kihagyhattam volna, mert már nagyon ki kellett mennem. Azt hittem, kibírom, de tévedtem. Nem akartam tovább tartogatni, így elnézést kérve a két fiútól, kimentem a mosdóba.
Mikor kiléptem a helyiségből, és elindultam vissza az asztalunkhoz, már messziről láttam, hogy egyel többen lettek. Méghozzá egy lánnyal. Mivel háttal ült nekem, először úgy gondoltam, hogy egy rajongót engedtek oda, de ahogy jobban belegondoltam, rájöttem, hogy ezt nem tennék. Mindig is igazságosak voltak velük, vagy mindegyiküknek dedikáltak/csináltak közös képet, vagy egyiküknek sem. Így hát kizártam ezt a lehetőséget.
Egyre közelebb érve lassítottam a lépteimen. -Vajon ki lehet?-kattogott az agyam. -És mit tegyek?-
Az asztal mellé érve megtorpantam. Hosszú, szőke, vasalt haja volt a lánynak, és az asztalra könyökölve beszélt a fiúkkal. Amint Harry észrevett, bíztatóan rám mosolygott. Gondolom a lány is észrevette, hogy Hazza rám nézett, és hátrafordult.
A meglepetéstől alig tudtam megszólalni.
-Helló-mosolygott Taylor Swift.
-Szia Taylor-mondtam alig hallhatóan. Persze tudtam, hogy járt Harryvel, de azt hittem, már szakítottak.
-Öhm, Taylor, ő itt Chloe.-kezdett Harry megismertetni minket egymással.
-Már találkoztunk-mosolygott a lány, miközben szüntelenül az arcomat fürkészte.
Bólintottam.
-Akkor, oké-mondta Hazza, és nem kicsit volt meglepve.
-De én már megyek is, nem tartalak fel titeket-mondta Taylor az arcán bájos mű mosollyal, majd a vállára vette a táskáját, és felkapta a kóláját az asztalról.
-Sziasztok fiúk, és Chloe, örülök, hogy újra összefutottunk-mosolygott rendíthetetlenül.
-Helló-biccentett Niall, Harry pedig lefagyva bámult felváltva rám, és az ex(?)barátnőjére.
Mikor Taylor mellém ért, alig hallhatóan odasúgta:
-Még találkozunk.
Majd eltűnt a sok ember között.
Csak álltam, mint akinek gyökeret vert a lába, és meredten bámultam abba az irányba amerre eltűnt. Minden zaj egyre halkabbnak, és távolabbinak tűnt. Valami különös volt ebben az énekesnőben. Amennyit ismertem belőle a magazinok, klipek és egyebek alapján, merőben különbözött a valóságtól. Inkább félénk, visszafogott lánynak képzeltem. De korántsem tűnt annak. És mit akarhatott ezzel az utolsó mondattal?...
Niall hangja zökkentett ki a gondolatain közül, vissza a valóságba.
-Chloe! Chloe!-szólongatott.
Odakaptam a fejem.
-Igen?
-Na végre meghallottál. Ülj le!
Lehuppantam.
-Ez furcsa volt.-jegyeztem meg, csak úgy magam elé.
-Miért?-csámcsogott tovább Niall.
-Nem tudom. Csak. Az volt.
Harryre pillantottam. Csak ült, és az asztalt bámulta gondolataiba merülve.
-Harry?
Felkapta a fejét.
-Igen?
-Minden rendben?
-Persze-halványan elmosolyodott.
Bólintottam, majd felemeltem a kólám, hogy beleigyak, de Harry szinte kiütötte a poharat a kezemből.
-Ne igyál belőle!
-Miért ne?
-Ez Tayloré! Kicserélte, láttam.
Felnevettem.
-Nincs fertőző betegsége. Amúgy se ivott bele, ahogy elnézem.-forgattam a teli poharat a kezemben.
-Pont ez az. Mi van, ha van benne valami?
-Harry, ne legyél nevetséges! Mi lenne benne? És legfőképp miért?
-Te nem ismered őt eléggé-intett le Harry. Ideges volt.
Niall eddig csak figyelte a beszélgetést, majd hirtelen kikapta a kezemből a poharat, és beleivott.
-Niall!-ütötte ki Harry a kezéből-Normális vagy?!
A műanyag pohár tompa koppanással ért földet, a maradék kóla pedig szétfolyt a padlón.
Néhány vaku elvillant körülöttünk, és egy takarító felmosóval felfegyverezve sietett az asztalhoz.
-Gratulálok-sziszegte Harry.
-Mi a francot parázol egy baszott kóla miatt? Tisztára őrült vagy!-emelte fel a szőke a hangját.
-Te nem ismered őt-mondta Harry halkan, mégis fenyegetően.
Én csak figyeltem a két fiú között egyre elhatalmasodó vitát, és azon gondolkoztam, miért kellett belemennem ebbe. Most otthon feküdhetnék a kertben, ahelyett, hogy ezt hallgatom.
-Komolyan azt hiszed, hogy a volt csajod megmérgezné az új csajod?
-Khm... én is itt vagyok.
Mindketten rám meredtek, majd folytatták, ahol abbahagyták.
-1: Chloe nem a csajom, hanem egy barátom. 2: nem méregre gondoltam, hígagyú, hanem drogra. 3: és igen, kinézem belőle.
Niallnak hirtelen megakadt a lélegzete. A torkához kapott, és hörögve lefordult a székről.
-Úr isten-pattant fel Harry, és a földön vonagló fiúhoz ugrott.
Niall egyszer csak felült, és legyintett.
-Te tiszta paranoiás vagy! Komolyan bevetted?! Haza kellene menned!
-Te nem vagy normális!-ordított Harry-Te jó ég! Teljesen hülye vagy!
Ekkor egy hirtelen ötlettől vezérelve hirtelen felálltam.
-Na jó... Ez nekem sok. Sziasztok!-sietve az ajtó felé indultam.
A többi vendég valószínűleg jól szórakozott rajtunk, de igyekeztem figyelmen kívül hagyni őket.
Tudtam, hogy a fiúk nem fognak egy hamar kijutni az étteremből. Ha Niall ott is tudja hagyni a félig megevett kajáját (amit kétlek), akkor is még le kell rendezniük a biztonsági embert, utána pedig az ajtón túl várakozó directioner gyűrűn kell átvágniuk magukat.
Szinte futva indultam meg a járdán. Kerestem a legközelebbi buszmegállót, mert taxit rendelni nem volt időm. Tudtam, hogy itt gyakran járnak a buszok. Persze az is igaz, hogy nem mind a szálloda felé mennek. Abban a pillanatban mindegy volt, hogy merre, csak szabaduljak el erről a rémes "álduplarandi"-ról.
A buszmegállóban kicsit lihegve megálltam. Visszanézve láttam, hogy a fiúk még nincsenek kint. Ha szerencsém van, akkor most pont hazafelé menő buszt kapok. 4:41 volt, és háromnegyed ötkor pont arra megy egy busz. Meg vagyok mentve-gondoltam.
Láttam, ahogy az étterem ajtaja kinyílik, és a fiúk feje felbukkan a sok sikongató lány között. A telefonom kijelzőjére pillantottam. 4:42. A telefon kijelzőjét szuggerálva szurkolni kezdtem, hogy teljen az idő. Legnagyobb meglepetésemre abban a pillanatban be is fordult egy busz a sarkon, és egyenesen felém tartott. A buszok legfőbb ismertetőjegye, hogy, ha ott vagy korán, késnek, ha pedig pont időben mennél, akkor valami csoda folytán hamarabb elmennek. Ezért csodálkoztam annyira a szerencsémen. De nem volt időm filózni, mert Hazza és Niall átvágta magát a sikongató gyűrűn, és elkezdtek felém rohanni. Niall egyszer csak megállt, és felnézett az égre.
-Mi van?-ráncolta a szemöldökét.
Harry egy pillanatra megtorpant, és visszanézett a barátjára, de mivel látta, hogy felszállok a buszra, tovább futott.
Beálltam a jegyet vásárlók sorába.
Dobbanást hallottam. Harry felugrott a buszra.
-Megvagy-erős kezeit éreztem a derekam körül, majd eltűnt a lábam alól a talaj.
-Harry tegyél le!-kezdtem kapálózni, de a göndör csak cipelt. Leszálltunk a buszról, és az étterem felé indultunk.
-Harry, ha azonnal nem teszel le, többet nem állok szóba veled!
-Nem teszlek le!-a fiú lazán lépkedett velem.
-Te akartad-szorítottam össze a számat, és elhatároztam, hogy nem szólok hozzá többet.
Ahogy egyre jobban közeledtünk feltűnt két dolog. Az egyik, hogy eltűntek a lányok az épület elől. A másik (és ez volt a fontosabb), hogy eltűnt Niall is.
-Niall meg hol van?-kérdeztem meglepődve.
-Eddig bírtad. Hozzám szóltál.-vigyorgott a göndör, majd letett a földre, mert a busz éppen akkor hajtott el mellettünk.
-Fejezd be a gyerekeskedést! Hol van Niall?
-Nem tudom-felelte teljesen nyugodtan-Elment.
-Te komolyan nem aggódsz miatta?-vontam fel szemrehányóan a szemöldököm.
-Magának köszönje. Aki önszántából bedrogozik, az számoljon a következményekkel.
-Hogy mi?-meredtem rá teljesen értetlenül.
-Bedrogozott. Mondtam, hogy drog van az italban, de nem hitte el. Ezután majd hisz nekem.-mondta kissé sértődötten, majd halkan hozzátette-Ha épségben előkerül.
-Basszus, Harry. Nem hagyhatjuk, hogy így mászkáljon összevissza Los Angelesben. Gyere, -ragadtam meg a karját -megkeressük.
Mindenféle támaszpont nélkül elkezdtünk végigmenni az utcán, és a járókelőket kérdezgetni. Na már most, képzeld el a következő helyzetet: Mész az utcán, és egyszer csak szembe jön az egyik kedvenc énekesed. A szíved a torkodban dobog, és legszívesebben sikongatva a nyakába ugranál, de csak elkezdesz gondolkodni, hogy szólítsd meg. Erre egyszer csak megszólít ő téged."Nem láttál erre egy szőke fiút, Niall, ha ismered?" Ha történetesen láttad is Niallt ezer százalék, hogy nem engeded a kedvencedet egy hamar elmenni.
Na hát ez történt az utca embereivel. Sokkal több közös kép, és dedikálás született, mint épkézláb válasz, amivel közelebb kerülhetnénk Niallhoz.
Megláttunk egy 10 év körüli néger kisfiút a járda szélén. Nyalókázott.
-Most én próbálkozok-fordultam Harry felé.
-De miért?
-Mert te eddig az összeset elszúrtad! Maradj itt!-tettem a vállára a kezem ezzel is maradásra bírva, majd magabiztosan megindultam a fiú felé. Úgy tettem mintha teljesen egyértelmű dolog lenne hogy majd nekem segít és neki nem.
-Bocsi...-léptem hozzá-Nem láttál erre egy kábé ilyen magas -a kezemmel nálam egy fél fejjel magasabbat mutattam- szőke fiút?
-Lehet, hogy láttam-cuppogott a nyalókájával-A pasid fél tőlem, vagy mi?-bökött Harry felé, aki egy épület falának támaszkodva figyelt.
-Nem a pasim.
-Akkor mid? Tesód?
-Nem..
-Akkor mégis csak a pasid , különben nem fogdosna. Meg te se őt.
-Arghh... hagyjuk.-kezdett az idegeimre menni a kissrác-Inkább mondd meg merre láttad a szőke fiút.
-Erre.-tért ki-És ő kid? A másik pasid? Neked kettő van?
-Na ide figyelj!-gurultam be-Ha nem mondod el, hogy mikor, merre láttad a szőkét...-megakadtam, mert nem akartam egy gyereknek fenyegetőzni.
-Na akkor mi lesz?-kérdezte kihívóan.
-Akkor...-szívesen mondtam volna, hogy "akkor kitépem a nyelved a helyéből", de rájöttem, hogy ez nem megoldás-...Akkor nem lesz tiéd ez a ropogós dollár.-húztam elő a tárcám.
A fiú szeme felcsillant, de aztán megrázta a fejét.
-Azt hiszed le tudsz fizetni egy dollárral.
Meg kell hagyni okos fiú volt, és értett az üzlethez. Tudta, hogy megadom a kettőt is.
-Rendben, legyen akkor kettő-húztam elő még egy bankjegyet.
-Legyen négy.-alkudozott vigyorogva.
-Három!- mondtam határozottan.
-Oké- vette el a fiú a pénzt.
-A négyet is megadtam volna!- vigyorogtam rá.
-Az egyel is beértem volna!- vigyorgott vissza, mire megforgattam a szemem.
-Akkor beszélj!-türelmetlenkedtem.
-Nyugi. Itt futott el erre. Aztán befordult oda-mutatott egy mellékutca felé.
-És mikor?
-Olyan nyolc perce.
-Nyolc perc? Akkor nincs messze! Köszi a segítséget.
-Nincs mit.-vigyorodott el kajánul, de már nem érdekelt, hiszen nyomon voltunk. Harryhez szaladtam, megragadtam a karját és húzni kezdtem.
-Gyere, gyere. Erre kell lennie.
-Ja láttam, megfizettél az információért-röhögött.
-Még mindig eredményesebb voltam, mint te-fordultam be dühösen a mellékutcába.
-Biztos itt szokott játszani a kis "barátod"-mutatott Harry gúnyolódva néhány kuka felé.
-Biztos-hagytam rá, és sietősen tovább rángattam.
-Na most merre?-nézett rám unottan Hazza az első kerszteződésnél.
-Nem tudom, de valamerre gyorsan, mert elütnek-mutattam a hátunk mögött rostokoló kukásautóra. Éppen két kar nyúlt ki a jármű hátuljából, és megragadta az egyik nagyobb kukát, felemelte, majd elkezdte beönteni a tartalmát az autó belsejébe.
Elfordultam.
-Basszus, tegyetek le.-hallottam a hátam mögül, mire rögtön visszakaptam a fejem.
Éppen időben, hogy lássam, ahogy Niall kicsúszik a kukából egyenesen a szemetes kocsi gyomrába.
Így kerültünk a szemét telepre. Igaz előtte még kiabálva futottunk a kocsi után, de nem állt meg. Tuti valami retardált vezette...
-Sose találjuk meg ennyi szemét között-roskadtan le egy kupacra csalódottan.
Hideg volt. A csalóka tavaszi időjárás elhitette velem, hogy elég lesz egy vékony kardigán. De most reszkettem benne, mintha semmi nem lenne rajtam.
-Ne add fel, még a felét se jártuk be. Nem reménytelen. Niall nem egy gombostű.-mosolygott Harry, és a kezét nyújtotta.
Megfogtam, és hagytam, hogy felsegítsen. Az érintése különösen gyengéd volt. Annyira, hogy beleborzongtam. Persze az is lehet, hogy csak a hideg éjszakai levegő miatt.
Harry kibújt a dzsekijéből, és a hátamra terítette.
-Ne dideregj kicsilány!
-Köszi -motyogtam, de még mindig remegtem. -Nagyon hideg van.
-Én nem fázom-mosolygott féloldalasan. Pedig egy szál ujjatlan pólóban volt.
-Ide látom, hogy tiszta libabőr a kezed!
-Ez?-nézett a karjára-Dehogy! Fogd meg! Nem olyan.- erősködött mint egy kis gyerek.
Bizonytalanul nyúltam a karja felé, ezzel félig kibújva a meleg dzsekiből. Az én kezem persze rögtön libabőrös lett.
Megsimítottam a bőrt a karján. Tényleg nem volt libabőrös.
-Hú de izmos vagy-tapogattam a kezét.
-Annyira nem-nézett a szemembe.
-De de... Feszítsd be.
Harry elröhögte magát, de azért befeszítette a karját.
-Hú-nevettem, majd levettem a kezem a karjáról, és tovább indultam a szemétben gázolva. Az arcom vörös színben pompázott. Így utólag kicsit kínos volt.
-Éhes vagyok-szólaltam meg váratlanul.
-Basszus Chloe, azt hittem, hogy Niall volt az.-nevetett fel jóízűen Hazza.
-Bocs-húztam el számat.
-Egyébként-mutatott körbe-szolgáld ki magad! Nézd itt egy hambi. És csak egyet haraptak bele.
-Adjad!-mondtam lelkesen, de csak hülyültem. Nincs az az éhség, ami szemét evésre kényszerít, és soha nem is volt.
Harry felvonta a szemöldökét. Szerintem azon hezitált, hogy viccelek, vagy engem is bedrogoztak.
-Hülyülök-legyintettem. Abban a pillanatban hatalmasat kordult a gyomrom, mire Harryből kirobbant a nevetés.
-Hupszi...
-Te tényleg éhes vagy. Hazavigyelek?
-Dehogy. Keressük meg Niallt.
-Majd megkeresem a fiúkkal, te nyugodtan menj haza.- győzködött.
-Ne zavard őket. Maradok.
-Miért nem akarsz haza menni?-nézett mélyen a szemembe. Elfordítottam a fejem, de miután még mindig bámult, egy sóhajjal elmondtam az okot.
-Oké... Az apám miatt. Valami interjúra megy reggel, és emiatt mindig ideges és rajtunk vezeti le. Főleg, hogy most oka is van rá, mert későn megyek haza.
-Hú...-vakarta elgondolkozva a tarkóját. Biztos nem tudott erre mit mondani.
-Na igyekezzünk, mert éhen halok, ha nem találjuk meg egy hamar.-indultam el nagy lendülettel, de nem kellett volna, mert a lábam beakadt valami dobozba, amitől elvesztettem az egyensúlyom.
Hirtelen erős karokat éreztem a derekam körül. A fiú elkapott, hogy ne taknyoljak el.
-Óvatosan!-húzott fel, én pedig felé fordultam, amitől egészen közel kerültünk egymáshoz. Harry egyik keze még mindig a derekamon volt. Éreztem a lábát az enyém mellett, azt ahogy a mellkasa emelkedett ahogy levegőt vett. Éreztem a meleg levegőt, ahogy kifújta az orrán. A szemembe nézett, és nem tudtam elkapni a tekintetem, lebilincseltek a zöld szemei. Nem tudtam eldönteni, hogy mosolyog, vagy komoly az arca. Hideg volt, de köztünk egyre jobban felhevült a levegő.
-Köszi-suttogtam.
Harry nem szólt, csak megsimította az arcomat.
Lassan, nagyon lassan elkezdett előre dőlni, amivel még közelebb került hozzám. Az én kezem automatikusan indult el felfelé a mellkasán, egészen a nyakáig. Már szinte összeért az arcunk, mikor hirtelen nagy zörgéssel megmozdult egy szemét kupac. Mindketten ösztönösen hátrébb léptünk, és a pillanat varázsa elillant, mintha csak egy léggömb lett volna, ami hirtelen kipukkadt.
A mozgó kupacra meredtünk, amiből nemsokára elő is mászott a zaj okozója: Niall.
-Niall, végre!-léptem oda hozzá. Harry kissé távolabbról figyelte, ahogy próbálom a még mindig zakkant Niallt felhúzni a szemétből.
-Nem segítenél?-fordultam felé.
-De, megyek már-sóhajtott, majd odalépett, és egy rántással talpra állította a szőkét. Két oldalról támogatva Niallt, kitántorogtunk a szemét telepről...
-Biztos, hogy be akartok jönni?-kérdeztem, és elhúztam a számat. El tudtam képzelni, hogy apa milyen ideges (főleg, hogy most a "nyugtatója" sincs), és nem akartam, hogy a fiúkon vezesse le.
-Bekísérünk.-Harry hajthatatlan volt. Amíg a taxira várakoztunk, meg amíg utaztunk, Niall is egészen visszanyerte az öntudatát. Végül is csak néhány kortyot ivott, szóval ideje volt "kijózanodni".
-Rendben-nyitottam ki a kocsi ajtaját. Harry még fizetett a taxisnak (innentől már gyalog is hazatalálnak), és Niall is kikecmergett az ülésről.
Álltunk, és vártuk, hogy Hazza végezzen. Világos éjszaka volt, talán telihold. Ahogy Niall kilélegzett, láttam, ahogy a holdfény megcsillan a lehelete apró szemcséin. Hideg volt. Mindketten karba font kézzel, és felhúzott vállal ácsorogtunk.
A fiú egyszer csak megszólalt.
-Chloe figyelj,-vakarta meg a tarkóját -nem akartam kellemetlenséget okozni. Hülye voltam. Ne haragudj!
-Semmi. Nem haragszom-mondtam, de nem volt teljesen igaz. Ha időben hazaértem volna, elkerülöm apa ideghullámzását. Persze nem okoltam a szőkét, mert nem tudhatta, hogy mi van az italban.
Egyszeriben nagyon megsajnáltam szegényt. Harry teljesen begorombult rá. Egész úton annyit szólt hozzá, hogy "Gratulálok, Niall, most egy ideig ne számíts rám!"
Lehajtott fejjel állt, és látszólag a cipője orrát nézegette. Láttam rajta, hogy szörnyen érzi magát az egész miatt.
-Niall, figyelj...-kezdtem, mire felemelte a tekintetét, és kiskutya szemekkel nézett az enyéimbe- Ne szomorkodj Harry miatt. Csak dühös, mert nem hitted el a képtelen ötletét. Amit egyébként én se hittem el. Biztos vagyok benne, hogy holnapra nem is emlékszik majd rá.
-Köszi Chloe, de nem hinném. Sose haragudott még így meg. Szerintem sose bocsájt meg nekem. Istenem annyira... Ott kellett volna maradnom a szemét telepen.-buggyantak ki az első holdfénytől csillogó könnycseppek a szeméből -Csak egy kupac szemét vagyok. Legszívesebben elásnám magam.
Sose gondoltam volna, hogy ennyire érzékeny fiú.
-Ne mondj ilyeneket, Niall!-léptem oda hozzá.
-De ez az igazság-szipogott.
-Ez nem igaz. Te egy csodálatos, tehetséges fiú vagy.
-Nekem van a legrosszabb hangom az egész bandából. Rengetegen mondták már.
-Ne hülyéskedj már-tettem a vállára a kezem-A tinilányok fele beléd van zúgva.
-Mégsem jön össze nekem egy normális kapcsolat sem-nézett mélyen a szemembe. Éppen mondani akartam valamit, hogy nem igaz, vagy, hogy csak beképzeli magának, mikor nyílt a kocsi ajtó, és Harry is kiszállt a hidegbe. Láttam, hogy Niall automatikusan elfordult. Biztos, hogy Hazza ne lássa az arcát.
-Egészen biztos, hogy bejöttök?-kérdeztem, mint egy utolsó reményként, hogy megvédhetem őket apa ideg beteg énjétől.
-Chloe, légyszi ne húzz fel! Megmondtam, hogy bemegyünk. Ha rajtad levezetheti az idegességet, akkor rajtunk is. Nem félek tőle!-mondta határozottan, és megindult a kapu felé. Egy kézmozdulattal ütközésig belökte, úgy hogy majdnem Niall arcában landolt, mikor visszacsapódott. A szőke némán megállította a kaput, majd nyitva tartva nekem, előreengedett.
-Köszi-igyekeztem biztatóan rámosolyogni, de közben folyamatosan az járt a fejemben, hogy megállítsam az ideges Harryt mielőtt hülyeséget csinál.
Ahogy a bejárati ajtóhoz ért lassított a lendületén. Ezt kihasználva gyorsan odafutottam hozzá. Hátulról megfogtam a vállát. Felém fordult. Az arcvonásai feszültek voltak, éreztem, hogy egy rossz szó, és kirobban belőle minden.
-Harry kérlek nyugodj meg-kértem halkan, mélyen a szemébe nézve.
A fiú nagyot sóhajtott, majd behunyta a szemét egy pillanatra. Nem értettem mi húzta fel ennyire...
-Igyekszem-mondta.
Oldalra pillantottam. Niall lehajtott fejjel állt, kezeit zsebre dugta, és a füvet rugdosta a cipőjével. Annyira sajnáltam, hogy legszívesebben odamentem volna, és átölelem, de nem akartam ott hagyni Harryt. Nem akartam egyikük pártjára sem állni, hiszen mindketten a barátaimnak számítottak.
-Na menjünk!-nyomtam le a kilincset.
-Mozogj Horan!-szűrte oda Harry, mire szegény szöszi mégjobban összehúzta magát, és utánunk indult.
Beléptünk a házba. Csend volt, és sötét.
-Pillanat-intettem a fiúknak, majd kitapogattam a villanykapcsolót a falon. A hirtelen fény egy pillanatra mintegy megvakított, aztán vaksin hunyorogva az asztalnál ülő alakra meredtem.
-Hol a francban voltál?-állt fel apa.
-Én...-kezdtem, de belém fojtotta a szót.
-Mégis, hogy képzeled, hogy hétközben csak úgy lelépsz?!-a hangja egyre emelkedett-Mit csináltál ennyi ideig?
-Nyugodjon le!-lépett Harry, mint egy védelmezően közénk állt-Őt ebből hagyja ki! Kicsit sem hibás a dologban.
Apa horkantott egyet.
-Ki vagy te, hogy megmondd, hogy neveljem a lányom?!
-A lánya egy felnőtt nő-szólalt meg Niall is -Egyébként én vagyok a hibás amiért Chloe ennyire későn jött.
A szívemet elöntötte a melegség. Nagyon régen éreztem már, hogy valaki törődik velem, védelmez.
-Így van, ezt velünk kell megbeszélnie, Mr. Rivers -nézett Harry elszántan farkasszemet apával.
Egy ideig mindenki lélegzet visszafolytva állt. Apa és Harry között szinte kézzel tapinthatóan vibrált a feszültség.
-Rendben-bólintott -Chloe, te menj föl a szobámba.-mondta, mire gyorsan a lépcső felé indultam, és szinte felfutottam rajta-Ti pedig-hallottam lentről-gyertek a dolgozó szobámba...
Próbáltam fentről hallgatózni, hogy mit beszélnek, de nem értettem semmit. Idegesítő volt. Vajon miért mentek a dolgozószobába? Vajon mit eszelt ki megint Dan Rivers, az üzletember?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése