2014. december 24., szerda

Inside...



Karácsony vaaaaaan!! Kibírtunk szinte egy fél évet az iskolában... 
A szeretet ünnepe van, és nem véletlenül született ezen a napon, pontosan 23 évvel ezelőtt a mi Louisunk! Nagyon sok dologért lehetünk neki hálásak, megtanított minket más szemmel nézni a világot, és ezt nem felejtjük el! Megtanította hogy ki kell állni magunkért és a szeretteinkért, még akkor is ha ez sok embernek nem tetszik és utálatot von maga után. Tudjuk, BooBear még nem érzi késznek magát, hogy 23 legyen, de ezzel is megbirkózik majd valahogy. És hogy a lelkében mindig egy picit gyerek marad, egészen biztos. De mi így szeretjük!!!  Reméljük nagyon boldog Karácsonya, és ezzel együtt szülinapja is lesz! #HappyBirthdayLouis 
+Nagyon Boldog Karácsonyt kívánunk Minden Kedves Olvasónknak!:)<3
U.i.: Ne felejtsétek el elolvasni LovedYouFirst novelláját!:)


Louis Tomlinson szemszöge:

- Jó éjszakát fiúk- mondta Chloe figyelmen kívül hagyva Zayn felháborodását. Felemelt állal elindult az ideiglenes szobája felé, de mivel Chloeról beszélünk, elképzelhetetlen lett volna hogy ne tegyen kárt magában valahogy. Majdnem elesett a saját lábában, de szerencsére Liam ott ült közel hozzá, és nem hagyta elesni. Kipirult az arca és a szemét aranyosan lesütötte. Ahogy becsukódott mögötte az ajtó, Zayn fújtatva lehuppant a kanapéra. 
- Mi baja a mai lányoknak?!- a kezébe temette az arcát és onnan motyogott.- Miért hiszi mindegyik azt hogy súlyosabb mint kéne?!- fortyogta. Egyetértően bólogattam, van négy húgom és egy barátnőm. Teljesen tisztában vagyok a témával. - De most tényleg! Nézzetek már rá! Semmi felesleg nincs rajta!- csapott a térdére. Egyetértően kezdtünk el hümmögni, és úgy tűnt megnyugodott. Féltem hogy valamit kitalált, de inkább nem firtattam tovább a témát, ha már sikerült tovább lépnie. 
- Gondoltátok volna akkor Karácsonykor, hogy néhány év elteltével itt fogunk ülni egy apartmanban, míg Chloe az egyik szobában alszik, immár biztos anyagi háttérrel?- szólalt meg Liam pár perc csend után. Mind elmerengtünk a kérdésén. Az emlékek ismét elkaptak, mint már annyiszor, és azon kaptam magam hogy az egyik legszebb Karácsonyomat élem át újra. 
... - Bocsi a jegyekért, nem akartak megsérteni titeket...- kezdett el magyarázkodni piros arccal, de csak leintettük hiszen semmi szükség nem volt rá- Nagyon, nagyon szépen köszönünk mindent! Bocsánat az ünnepi felfordulások miatt, nem akartunk gondot okozni. Ja, és irtózatosan boldog Karácsonyt!- intett mosolyogva. Mi is elköszöntünk, majd egy utolsó integetés után elhagyták a házunkat és elindultak a nagyvilágba, feltehetőleg a bátyjuk hotelének irányába. 
Pár percig még néztük ahogy távolodnak, és önkéntelenül is elmosolyodtam ahogy a két kicsi lökdöste egymást. Egy jó ideig csend volt a házban, mindenki a látottakat próbálta meg felfogni. A kezem automatikusan szorult Eleanor dereka körül és az arcomat beletemettem a hajába. A lány, azt hiszem Chloe, története arra ébresztett rá, hogy értékelnünk kell amink van. Ez nagyon közhelyesnek hangzik, de tényleg így van. És ebben az a szomorú, hogy látnom kellett valakit akinek tönkre ment az élete, ahhoz hogy észrevegyem ez velem is megtörténhet. 
El lágy csókja zökkentett ki az elmélkedésemből, amit egy halvány mosollyal köszöntem meg. 
Niall felállt a kihangosító mellől, amin nemrég még Zoey által az egyik számunk bömbölt. Most valami Karácsonyi számot nyomott be a szöszi barátunk, és azonnal vissza tért a hangulat. Mindannyiunkban benne volt még a sajnálat és az apró sokk, de nem ronthatta el ez az egész napunk. Az a tudat hogy nekik is szépek lesznek az ünnepek, segített abban hogy élvezzük mi is a sajátunk. 
- Milyen süti van?- hallatszódott a konyhából Niall kíváncsi hangja, és az ölemben pihenő angyal azonnal felpattant és beviharzott a konyhába. A folytott szidása még kihallatszott, és jót nevettünk azon ahogy a szöszi kíváncsi természetét átkozza. Pár perc dulakodás után meghallottuk Niall csoszogását, majd megjelent kezében kistányérokkal. Jóízűen felnevettem, hogy a barátnőm sikeresen eltávolította a mindig éhes ír manót a konyhából, ráadásul úgy, hogy senkinek nem lett semmi baja. Nem kellett sok, ő is kilépett a konyhából kezében két nagy tállal, tele mindenféle sütivel. Nem tudom mikor sütöttek a lányok, hiszen tegnap bulim volt, de láthatóan megoldották. Mosolyogva vettem el a felém nyújtott tányért, majd átkaroltam az ölembe helyet foglaló barátnőmet. Vehettem volna sütit a tálból is, de nekem szimpatikusabb volt El tányérján a brauni. El is vettem, mire szúrósan rám nézett, de egy puszival megnyugtattam. 
- Boldog Karácsonyt!- ordított fel Niall, majd a kezében levő pezsgőnek kilőtt a kupakja. Röhögve néztem ahogy majdnem elejti ijedtében az egész üveget, láthatóan kicsit későbbre várta a durranást. Elvettem az egyik poharat, majd koccintottunk. Végig néztem a társaságon, és büszke voltam magamra. Jó helyen voltam ...
- Nem... Még hasonlóra sem gondoltam!- mondta Harry röhögve, én pedig mosolyogva bólogattam. Tényleg eszembe sem jutott még az ötlethez hasonló elmélet sem, de nagyon örülök hogy megtörtént. A szívemhez nőtt a kiscsaj és semmi képpen nem forgatnám vissza az időt. Függetlenül attól hogy Zayn unakotestvére vagy nem, biztos vagyok benne hogy valami eszméletlen a csaj, minden értelemben és nagyon örülök hogy megismertem.
- De akkor most mi van ezzel a Mikaval?- nem akartam felhozni a témát, de muszáj volt. Most örülök hogy a lányok már lefeküdtek, mert így meg tudjuk beszélni anélkül hogy közbe szólnának valami lányos dolgot. 
- Nem tudom! Semmit nem értek!- temette Zayn a tenyerébe az arcát. 
- Én csak azt nem értem hogy miért nem mondta el?- vakarta meg Niall a tarkóját.- Mármint valószínűleg ő is úgy érezte hogy az inkább volt egy baráti találkozó, mint egy valódi randi, de mégis!- sóhajtotta- Azért elmondhatta volna!- teljesen átéreztem amit mond. Nem értettem mit miért csinált Chloe, de igyekszem nem jelenetet rendezni, főként úgy hogy nekem nem sok közöm van hozzá... Hazza feltűnően csendben volt, de érthető okok miatt. Az viszont sehogy nem fért a fejembe, hogy miért pont ő kelt Chloe védelmére, amikor teljesen nyilvánvaló, hogy ez a téma őt viseli meg a legjobban. 
- Fiúk!- szólalt meg pár perc csend után Zayn.- Nem tudom mi folyik itt, de igérjétek meg, ha bármit megtudtok a kapcsolatukról, akármit, akkor szóltok nekem! Muszáj meg tudnom mi folyik itt!- mondta. 
- Számíthatsz ránk!- nevette el magát Liam, majd elkezdtünk szedelőzködni. 
- Jó éjjt srácok!- mondtam nekik egy ásitás közepette- Holnap meg ne próbáljátok korán felkelteni!- mondtam fenyegetően, de a végére elnevettem magam. Egy utolsó intés után elhagytam a nappalit. Halkan mentem be a hálószobámba, nem akartam felkelteni a békésen szuszogó barátnőmet. Lusta voltam lezuhanyozni, így inkább csak átvettem a nadrágom, majd lassan bemásztam mögé. Próbáltam nem felkelteni, de amint közelebb csúsztam volna hozzá, megébredt. 
- Lou?- kérdezte rekedt hangon. Halkan elnevettem magam majd nyomtam egy puszit az arcára. Halványan elmosolyodott majd közelebb csúszott hozzám, így nekem már nem kellett mozognom. Az arcát a nyakamba fúrta, majd a légzése megnyúlt és tudtam, hogy ismét elaludt. Nyomtam még egy csókot a homlokára, majd kényelmesen elhelyezkedtem. A hátára apró köröket rajzolgatva csuktam be a szemem és nem kellett sok, én is elaludtam...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése